Történelmi Erdély

TÖRTÉNELMI ERDÉLY TÉRKÉPE

Származási hely: MoVarmegyek Az Erdély szó történelmi jelentésváltozása(A világossárgával színezett terület a történelmi Erdély, a sötétsárga szín pedig a Partiumot és a Bánság keleti részét jelöli.)

Erdély (románul Transilvania vagy Ardeal, németül Siebenbürgen) földrajzi-történeti-politikai alakulat Közép-Európában, a Kárpát-medence keleti részén, a mai Románia területén. Ma már csak történelmi hagyományai és sajátos kultúrája miatt tekinthető önállónak.
Tágabb értelemben az Erdély vagy jelenkori Erdély elnevezés alatt ma többnyire Románia egész nyugati részét értjük, de nem mint egységes tartományt, hanem csak mint 16 megye összességét. Ez a terület magában foglalja Belső-Erdélyt, a Partiumot és a Bánság keleti nagyobb részét. E két utóbbi térség együtt Külső-Erdélynek is nevezhető.^[1]

^{A TÁGABBAN ÉRTELMEZETT ERDÉLY FELOSZTÁSA}

Származási hely: MoVarmegyek

^{ERDÉLY CÍMERE}

Származási hely: MoVarmegyek

ERDÉLY ZÁSZLAJA

Származási hely: MoVarmegyek

Szűkebb értelemben Erdély, a történelmi Erdély vagy Belső-Erdély ennek a nagyobb területnek a középső-keleti („Király-hágón túli”) részét jelenti, amely az egykori Magyar Királyságon belül bizonyos önállósággal rendelkezett. Belső-Erdély keleti felén található a Székelyföld történelmi tájegysége. Itt a legnagyobb ma a magyarok aránya Románián belül. Hivatalos nyelv a román. ^[2]

^{AZ ERDÉLYI NAGYFEJEDELEMSÉG CÍMERE}

Származási hely: MoVarmegyek

Az Erdélyi Fejedelemség a 16. század közepétől a 17. század végéig Erdély területén fennálló állam volt, amelynek története a magyar történelem fontos részét képezi.
A fejedelemség a mohácsi csatavesztést követő kettős királyválasztás következményeként jött létre. Az Oszmán Birodalom által támogatott Keleti Magyar Királyságból alakult ki, mikor 1570 végén II. (Szapolyai) János lemondott a királyi címről és beleegyezett abba, hogy csak a fejedelmi címet használja. Így ő lett az első erdélyi fejedelem János Zsigmond néven.
A fejedelemség a történelmi Erdély területén kívül a volt Magyar Királyság más területeit is birtokolta. Ezt a széles területsávot nevezték latin szóval Partiumnak (magyarul „Részek”). A János Zsigmond és a Habsburgok között 1571-ben létrejött speyeri szerződés értelmében ide tartozott Máramaros, Bihar, Zaránd, Közép-Szolnok, Kraszna, Arad és Temes vármegyék teljes területe.